Pistis Sophia

A Pistis Sophia (koiné görög nyelven: Πίστις Σοφία) 1773-ban felfedezett^[1] kopt nyelvű gnosztikus kézirat, mely valószínűleg a Kr.u. III.^[2] és IV. század között íródott.^[3] A kézirat a megdicsőült Jézus tanításait foglalja magában tanítványainak, köztük anyjának, Máriának, magdalai Máriának^{[* 1]} és betániai Mártának.^{[* 2]} A kézirat szerint a feltámadt Jézus 11 évet töltött a tanítványaival, mialatt a kis misztériumokról beszélt nekik, majd felfedte a nagy misztériumokat is, melyek komplex kozmológiát és a lélek legfelsőbb isteni birodalmakba^{[* 3]} emelkedését tartalmazták.

A kézirat első két könyvének nagy része Pistis Sophia, mint lény bukásának és megújulásának mítoszát körvonalazza, különösen bűnbánó könyörgéseit és részletes párhuzamait egyes zsoltárokkal és ódákkal.

Habár számos gnosztikus szövegben Sophia a fő női istenségként jelenik meg, a Pistis Sophiában az isteni birodalmon kívülről származik és ott is lakozik. Hasonló Sophia-mítosz található a János apokrifonjában azzal a kivétellel, hogy cselekedeteire fizikai eónok alatt kerül sor és hogy csak a tizenharmadik eón során kerülhet vissza helyére.

1. ↑ Jones, 45.o.
2. ↑ Mead 1921, xxix-xxxviii.o.
3. ↑ Pearson, 74.o.

Forráshivatkozás-hiba: <ref> címkék léteznek a(z) „*” csoporthoz, de nincs hozzá <references group="*"/>